Na szevasztok!

Bacsó Péter örökbecsűjével nyitnám újabb posztunkat, ám mielőtt belevágnék, egy kis kitérőt engedjetek meg, mintegy mentegetőzésként. A blog a vizsgaidőszakomnak hála nem frissült, sajna nem jutott idő/energia erre. De most már túl vagyok ezen, így nincs más hátra, mint előre. Próbálom tartani a heti egy/két poszt arányt, de ne tessék megsértődni ha mégsem. Sőt, Ti is alkothattok ám!

Tehát, ahogy Virág elvtárs mondotta volt, a nemzetközi helyzet fokozódik. Dióhéjban összefoglalnám hogy mi az amit eddig tudunk:

2010 decemberében Sidi Buzidban egy Mohamed Bouazizi -mert ugyebár a filmekből is tudjuk, arab környéken legalább egy Mohamed mindenhol van - egy verőfényes sivatagi reggelen álmatagon kibattyogott a kis zöldségstandjához, ugyanis hősünk diplomás mérnökként ezzel tudta keresni kenyerét. Várta ott (az egyszerűség kedvéért Ali I és Ali II) két közeg, akik nemes egyszerűséggel lefoglalták az áruját. Mivel Mohamednek minden tőkéje ebben a frencsájszban volt, nem kicsit volt pipa - a két Alira (na ezért kellett megnevezni őket) meg persze a kormányra is, ami a Tankcsapda óta tudjuk, hogy menő - így fogta a megmaradt pénzét, vett rajta egy kannányi jófajta líbiai benzint (valszeg líbektől) és egy kormányhivatal elé slattyogva helyre tüzijátékot rögtönzött.
Na innentől kezdve felgyorsultak az események, Mohamed - bár túlélte - a prágai diákforradalom analógiájára egy forradalom példaképévé avanzsálta magát - szimpátiatüntetések kezdődtek minek végére fél Tunisz megbénult, majd vele együtt a kormány is felvette a bukóállást. (Papíron) hőn szeretett vezérük páni sietséggel evakuált Szaúd-Arábiába (ahova annak idején megfelelő ellenszolgáltatások fejében még Idi Amin Dadát is tárt karokkal várták és kevéssé akad kiadatási egyezménye bárkivel is) megdurrantva eközben persze nem csekély mennyiségű aranyat az államkasszából.

A mi szempontunkból azonban az az érdekes, hogy ennek a "reform"mintának hála a környező, hasonló háttérrel rendelkező afrikai arab országokban is hasonló jelenségek érződnek, mint ahogy Moha kolléga korábbi íméljében is jelezte. Az egyiptomiak ugyanis mintegy a fügepálinka okzta bódulatból feleszmélve elkezdték kérdezgetni magukat meg hasonló üveges tekintetű társaikat arról, hogy mit is keres közel 30 éve az elnöki székben a meglepően festett hajú 82 éves Mubarak. Nos ez persze hasonló megmozdulásokhoz vezetett mint Tunéziában (bővebben itt). Persze ezt még lehet fokozni azzal, hogy szeptemberben(!!!) elnökválasztás lesz, (ami azért egy "Mubarak: X Mubarak: X  típusú választócédula esetében nem nagy dolog) és az egyik legnébbszerűbb ellenzéki politikus, a civilben Nobel-békedíjas volt feje az Atomenergiaügynökségnek (bizonyos,Mohamed-el Baradei, látjátok, hogy Mohamed mindenhol van) a mai nappal visszatért hazájába, így azért nem lesz egyszerű dolog ez a Mubarak féle vigyük-tovább-a-hatalmat műsorszám.

Nos díóhéjban ennyi a helyzet, a többit a nyomtatott és az internetes sajtóból összeolvasgathatja aki akarja.

Én, mint szerény utazásvezető (tudom, hogy ez magas labda, de lusta vagyok visszatörölni) azt mondom, hogy napról-napra változik a helyzet. Pl. 2004-ben mi megjártuk Jordániát úgy, hogy a hajunk szála se' görbült, pedig az egyik oldalon (Irak) a piros-fehér-kék ürgék ujja viszketett a ravaszon, a másik oldalon meg evégett még jobban frusztrált pajeszok lebegtek a szélben. Mégsem történt velünk semmi. Ugyanígy benne van a pakliban, hogy az egyiptomi helyzet addig megoldódik, avagy még súlyosabb lesz.

A Ti véleményetekre is kíváncsi vagyok, úgyhogy hajrá a kommentezéssel - persze csak szavazás után!